Prológus

Na megírtam :S lehet, hogy az első fejezet nem fog menni így csettintésre... - tehát Aug 12-e előtt- de megpróbálom. Ha nem, akkor nektek szuper nyaralást és érezzétek jól magatokat ^^

Válaszok:

- Pakkör Pítör: köszönöm szépen, remélem, túlélem a 13 órás buszutat o.o És megnézem a blogodat, már bele is lestem, és kérlek, dobj meg egy mail-lel, hogy bővebben megbeszélhessük a dolgokat (: De ne erre a címre :S hanem a  blair9510@gmail.com lenne a megfelelő hely.  * Nevetve belecsap* Zayn *o* Szerintem is :P Jaj de írj nyugodtan szeretek olvasni ^^ meg beszélgetni =)

- kenedli zsuzsi: remélem, még most is imádod :$ gyere, te is kapsz pacsit Louis-ért ;) * nyújtja a kezét* hehe azon én is nagyon nevettem x""D Erre gondoltál? - mármint arra, amit most kiraktam?- mert ha nem váltok o.o úgy kell azt, ne csak én ontsam magamból a hülyeséget :o végül is nektek írom nem magamnak ^^ - bár tány, hogy jobb leírni, mert így legalább nincs a fejemben >.> -

Bevezető

A szerelem a személyiség legállatiasabb,

legördögibb és legistenibb területe. De bármelyik területet érinti ezek közül,

ott sötétséget vagy angyali gyümölcsöket: sorsot, életet, halált teremt.

(Szepes Mária)

Talán nem mindenki hívő ember, nem járnak templomba és nem olvasták végig a Bibliát, de mindenki hallott már az angyalokról és a démonokról, ahogy a köztük folyó állandó harcról is. Mindenkinek él egy kép róluk a fejében, mindenki elképzeli őket ilyennek, vagy olyannak. Van, aki úgy gondolja, hogy az angyalok az emberekre vigyáznak, mások a Menny harcosaiként gondolnak rájuk. De talán abban mindét fél megegyezik, hogy tökéletesek, hibátlanok. Hát ez a történet nem ezekről az angyalokról fog szólni, aki ebben reménykedik, az kénytelen lesz arrébb állni. Nem. Ebben a történetben az angyalok részéről a főszereplő nem tökéletes, és végképp nem hibátlan. Ugyan sok nézőpontból éppen, hogy megfelel az elgondolásoknak, másikból szöges ellentéte. A Vezér legfiatalabb fiacskája kicsit sem boldog, rémálmok gyötrik, melyben testét lángok mardossák, mégse lát egy szikrányi fényt sem, sikolt, de hang nem jön ki a száján, és bármeddig áll a perzselő tűzben, soha nem ér véget szenvedése. Nappal ugyan a tűz elalszik, de fáradt és levert, a titok kínozza. A jóslat, amit a hang mondott az első rémálmában. Tudja, hogy bűnös, és azt is, hogy ha elmondaná apjának, az megbocsájtana neki, mégis magában tartja, mert ő soha nem fog megbékélni tettével. Ez az oka a sebeknek a kezén, egyre feljebb és feljebb. A családjának fogalma sincs a sebekről, barátja mindig begyógyítja, és próbálja a helyes úton tartani, vigyázni rá. De meddig kényszeríthetsz valakit az életre, ha menni akar mindennél jobban. Ha nem tud meglenni testének börtönében, az emlékek közt. Meddig égethetsz valakit tűzzel, kinek a bőre maga a hó? Nem kéne elengedned? Ha magadnál tartod, az nem önzés? Meddig hitegetheted magad azzal, hogy majd minden helyre jön, hogy történik valami, ami kizökkenti ebből az állapotból? Mindennek van határa, és a vég közeledik, mert a tűrőképessége senkinek sem végtelen, és a bűnt nem viseli el hosszan egy olyan szív, mely tisztaságban, ártatlanságban született. Mi lesz, ha egy ilyen, minden porcikájában fényből álló lélek összetalálkozik a szöges ellentétével? Mert Harry a sötét, tűzben született lelkével hajszálpontosan szemben áll Louis-val. olyan dolgokat tett, melyekről a fiatal fiú még csak gondolni sem tudott, a listáján, első helyen szerepel a kínzás, gyilkolás, és féktelen hancúrozás. Élvezi az életet, és minden részét kihasználja. Ha ők összetalálkoznak, Harry teljesen összeroppantja Louis-t, vagy pont, hogy küzdésre kényszeríti, hogy álljon ki magáért, a családjáért. A jég megolvad, vagy a tűz csillapodik előbb? Hosszú az út a sötétből a fényre, nehéz megtenni, az oda vezető ösvény nagyobb része sajnos könnyből, és verejtékből van kirakva, csak elszórva találhatunk rajta mosolygást és boldogságot. és persze senkit nem húzhatsz fel a szakadék széléről, aki nem akar feljönni. A nagy változásokhoz pedig erő kell, összefogás és áldozatok… sok áldozat, lehet, azokat veszítjük el útközben, akik a legfontosabbak voltak, és akik miatt elkezdtük. De hát a Halál nem kímél senkit… ahogy a démonok sem.

Felkészültél minderre? Most még kiléphetsz. De rendben… Kezdjük el, de egy dologra emlékezz:

„Minden történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia. Persze, vannak véletlenek; számíthat az eső, az éjszaka… meg a gitárpengetés. De nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán. ne higgyetek azoknak, akik össze-vissza mesélnek, mert a Világ, az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön. De mégis… mégis csak az érzelem a fontos. Meg a szerelem. A szavakat könnyen elfelejtjük. De a szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi!”