Na megírtam :S lehet, hogy az első fejezet nem fog menni így csettintésre... - tehát Aug 12-e előtt- de megpróbálom. Ha nem, akkor nektek szuper nyaralást és érezzétek jól magatokat ^^
Válaszok:
- Pakkör Pítör: köszönöm szépen, remélem, túlélem a 13 órás buszutat o.o És megnézem a blogodat, már bele is lestem, és kérlek, dobj meg egy mail-lel, hogy bővebben megbeszélhessük a dolgokat (: De ne erre a címre :S hanem a blair9510@gmail.com lenne a megfelelő hely. * Nevetve belecsap* Zayn *o* Szerintem is :P Jaj de írj nyugodtan szeretek olvasni ^^ meg beszélgetni =)
- kenedli zsuzsi: remélem, még most is imádod :$ gyere, te is kapsz pacsit Louis-ért ;) * nyújtja a kezét* hehe azon én is nagyon nevettem x""D Erre gondoltál? - mármint arra, amit most kiraktam?- mert ha nem váltok o.o úgy kell azt, ne csak én ontsam magamból a hülyeséget :o végül is nektek írom nem magamnak ^^ - bár tány, hogy jobb leírni, mert így legalább nincs a fejemben >.> -
Bevezető
A
szerelem a személyiség legállatiasabb,
legördögibb és legistenibb területe. De
bármelyik területet érinti ezek közül,
ott sötétséget vagy angyali
gyümölcsöket: sorsot, életet, halált teremt.
(Szepes
Mária)
Talán
nem mindenki hívő ember, nem járnak templomba és nem olvasták végig a Bibliát,
de mindenki hallott már az angyalokról és a démonokról, ahogy a köztük folyó
állandó harcról is. Mindenkinek él egy kép róluk a fejében, mindenki elképzeli
őket ilyennek, vagy olyannak. Van, aki úgy gondolja, hogy az angyalok az
emberekre vigyáznak, mások a Menny harcosaiként gondolnak rájuk. De talán abban
mindét fél megegyezik, hogy tökéletesek, hibátlanok. Hát ez a történet nem
ezekről az angyalokról fog szólni, aki ebben reménykedik, az kénytelen lesz
arrébb állni. Nem. Ebben a történetben az angyalok részéről a főszereplő nem
tökéletes, és végképp nem hibátlan. Ugyan sok nézőpontból éppen, hogy megfelel
az elgondolásoknak, másikból szöges ellentéte. A Vezér legfiatalabb fiacskája
kicsit sem boldog, rémálmok gyötrik, melyben testét lángok mardossák, mégse lát
egy szikrányi fényt sem, sikolt, de hang nem jön ki a száján, és bármeddig áll
a perzselő tűzben, soha nem ér véget szenvedése. Nappal ugyan a tűz elalszik,
de fáradt és levert, a titok kínozza. A jóslat, amit a hang mondott az első
rémálmában. Tudja, hogy bűnös, és azt is, hogy ha elmondaná apjának, az
megbocsájtana neki, mégis magában tartja, mert ő soha nem fog megbékélni
tettével. Ez az oka a sebeknek a kezén, egyre feljebb és feljebb. A családjának
fogalma sincs a sebekről, barátja mindig begyógyítja, és próbálja a helyes úton
tartani, vigyázni rá. De meddig kényszeríthetsz valakit az életre, ha menni
akar mindennél jobban. Ha nem tud meglenni testének börtönében, az emlékek
közt. Meddig égethetsz valakit tűzzel, kinek a bőre maga a hó? Nem kéne
elengedned? Ha magadnál tartod, az nem önzés? Meddig hitegetheted magad azzal,
hogy majd minden helyre jön, hogy történik valami, ami kizökkenti ebből az
állapotból? Mindennek van határa, és a vég közeledik, mert a tűrőképessége
senkinek sem végtelen, és a bűnt nem viseli el hosszan egy olyan szív, mely
tisztaságban, ártatlanságban született. Mi lesz, ha egy ilyen, minden
porcikájában fényből álló lélek összetalálkozik a szöges ellentétével? Mert
Harry a sötét, tűzben született lelkével hajszálpontosan szemben áll Louis-val.
olyan dolgokat tett, melyekről a fiatal fiú még csak gondolni sem tudott, a
listáján, első helyen szerepel a kínzás, gyilkolás, és féktelen hancúrozás. Élvezi
az életet, és minden részét kihasználja. Ha ők összetalálkoznak, Harry teljesen
összeroppantja Louis-t, vagy pont, hogy küzdésre kényszeríti, hogy álljon ki
magáért, a családjáért. A jég megolvad, vagy a tűz csillapodik előbb? Hosszú az
út a sötétből a fényre, nehéz megtenni, az oda vezető ösvény nagyobb része
sajnos könnyből, és verejtékből van kirakva, csak elszórva találhatunk rajta
mosolygást és boldogságot. és persze senkit nem húzhatsz fel a szakadék
széléről, aki nem akar feljönni. A nagy változásokhoz pedig erő kell,
összefogás és áldozatok… sok áldozat, lehet, azokat veszítjük el útközben, akik
a legfontosabbak voltak, és akik miatt elkezdtük. De hát a Halál nem kímél
senkit… ahogy a démonok sem.
Felkészültél
minderre? Most még kiléphetsz. De rendben… Kezdjük el, de egy dologra emlékezz:
„Minden
történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a nap alatt. Amikor egy csillag
fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia. Persze, vannak véletlenek;
számíthat az eső, az éjszaka… meg a gitárpengetés. De nincs könnyű helyzete
annak, aki ebben hisz csupán. ne higgyetek azoknak, akik össze-vissza mesélnek,
mert a Világ, az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön. De mégis… mégis csak
az érzelem a fontos. Meg a szerelem. A szavakat könnyen elfelejtjük. De a
szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A
végén nem marad semmi!”