UTOLSÓ ESÉLY

Sziasztok!

Oké... márminthogy... nem... de rendben. 

Páran jelentkeztetek, és párotokkal meg is próbáltam működésbe hozni a dolgot, de nem sikerült rajtam kívülálló okok miatt. Elnézést.

Szóval az utolsó próbálkozás. Ez most olyan, hogy ha elkezdem, végigírom, egyedül. Ha kell nektek. Ha nem, nem lesz, és végleg lehúzom a redőnyt, rengeteg fantasztikus blog van mostanában, lehet azokon lődörögni. De ha szeretnétek, megcsinálom. 2 komment az ára, oda.

( igen, új fiókom van, kicsit közvetlenebb, és igen, most karót nyeltnek tűnhetek, de csak mert izgulok, hogy adtok-e mégegy esélyt )

larrystylinsonkepkockak.blogspot.com

De ha nem, akkor mindenkinek nagyon boldog ünnepeket kívánok, és köszönöm, hogy velem tartottatok eddig, elnézést kérek a cserben hagyásotokért.

HELP ME

Hazza kerestetik

Sajnálom gyerekek, nem jókedvemből nem írtam, hanem mert Harry hiányban szenvedek :( Nélküle nem tudom folytatni, van itt valaki esetleg aki aktívan el tudná vállalni Harry-t?
Aki kedvet, erőt, energiát és kreativitást érez a dologra az keressen meg: blair9510@gmail.com
Remélem valaki megteszi :( <3333
XoXo

1. Fejezet ~ Szia Neked Is!

Na sziasztok! Meghoztam... vagyis meghoztUK az első fejezetet, merthogy nem egyedül csináltam, legnagyobb örömömre :D Egy csodálatos írótársam volt, Pakkör Pítör személyében, aki elvállalta Harryt, és remekül alakítja, remélem, nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem ^^

1. Fejezet

Van valami, ami a háborúnál és a halálnál is borzalmasabb és kegyetlenebb: az, ha félelemben kell élnünk.

(Éve Curie)

Boo

Láttam apán, hogy rendesen sikerült kiakasztanom, a testvéreimmel együtt, és jobb lenne, ha mindannyian szépen csendben elmennénk az útjából. Ennek a kimondatlan kérésnek eleget téve lépkedtünk egyre hátrébb és hátrébb, míg el nem értünk az ajtóhoz, amin szép sorban kiszöktünk és pár pillanatra megálltunk kint. Stephen, a legfiatalabb bátyám rám nézett. – Ez elég szánalmasan sikerült. – Számba haraptam, nem tudtam mit mondani, igaza volt. Tanácstalanul szívogattam alsó ajkam, és kinéztem az ablakon. Már este volt, a csillagok mintha körülvették volna a kastélyt. Ki akartam menni, hogy sétálhassak és kiszellőztethessem fejem. Annyira elbambultam, hogy Stephen-nak rám kellett csettintgetnie, hogy rá figyeljek. Mindig ezt csinálja, azt hiszi, hogy csak azért, mert jóval idősebb nálam, sőt, mindannyinknál, már azonnal joga van parancsolgatni, sőt, ilyen rohadt idegesítően csettintgetni is.  Elhessegettem a kezét fintorogva. – Na már! Tudod, hogy utálom, mikor ezt csinálod te lökött! – Megszívtam alsó ajkam, gondolkodtam, hogy alkalmas-e a pillanat arra, hogy felvezessem nekik a dolgot, de végül úgy döntöttem, igen, az, mert ha most nem, akkor a bátyáim elrángatnak valami hülyeséget csinálni. – Aha… figyeljetek, én elmegyek inkább sétálni, fáj a hasam, szédülök is… lehet jobb lenne nekem kicsit kint. – Próbáltam beadni nekik a dolgot, és még csak nem is hazudtam, tényleg fájt a hasam, és enyhén émelyegtem, valószínűleg ezért is vágytam annyira a levegőre. Mind az öt bátyám rémülten méricskélt, nem akarták, hogy kiadjam eléjük a vacsorámat, ettem bőven, szóval nem számíthattak túl sok jóra. Végül mindannyian bólogattak, és még a kezükkel is hessegettek, jelezve, hogy minél gyorsabban távozzam a körükből, minél messzebb, nehogy még a végén a karjukba ájuljak, vagy egyéb idegesítő és kellemetlen dolog. Kiszaladtam a kastélyból, át mindenen, az ezüst réteken is, és mikor elértem a szélére, levetettem magam, és félig zuhanórepülésben közelítettem meg a talajt, de simán landoltam a tó mellett. Körülnéztem, egy árva lélek sem volt sehol, így megragadtam az alkalmat, hogy kinyújtóztassam zsibbadt tagjaim. Tudtam, hogy most senki nem fog utánam jönni, így kezeimen feltűrtem a ruhát, és végigsimítottam a sebeken csuklómnál. Túl régiek voltak, de bennem még forrt a bűntudat, így elővettem zsebemből a kis pengét és lassan emeltem magamhoz. ám mielőtt még bőrömhöz ért volna, egy hang vágott át a sötéten. – Tedd le de azonnal! – Barátom előmászott a fák közül, és hozzám lépett elég indulatosan, hogy lássam, amúgy sem volt jó kedve. – Add azt ide haver – Bökött a penge felé, de arrébb húztam tőle kezem. – Nehogy megvágd magad az Istenért, Louis, ha már az én könyörgésemre nem hallgatsz, legalább a józanészre figyelj már egy kicsit. Este van, a vérre jönnek a démonok, te is tudod. – Toppantott, és idegesen felém kapott, mire ijedtemben rámarkoltam a fémre, éreztem, hogy mélyen belém mélyed. Felszisszentem, és elejtettem, sápadt ujjaim közt viszont vörösség terjedt. Franky dühösen kezdett szitkozódni, én pedig hátráltam. – Megijesztettél – Motyogtam csendesen. Elkapta a kezem, és maga felé húzva nézte meg alaposan. – Ez rohadt mély… el kell tűnnünk innen, de most azonnal – Ragadta meg kezem, mire a fájdalom végigvágott alkaromon. – Ne, eressz már el! – Rántottam el tőle magam, és fenékre ültem a lendülettől a véres penge mellé. Aztán roppant valami.

Harry

A szobámban feküdtem az ágyon, és épp merültem volna el a gondolataimban, mikor is az ajtóm szó szerint kirepült a keretéből. Csak nyugodtan feküdtem tovább a plafont bámúlva, nem igazán érdekelt hogy kijött be, de az már biztos hogy nem fél tőlem, ha már így betörte az ajtóm.... Az illető bizonyára meg unta hogy nem törődök vele, mivel hozzám vágott valamit, de hogy mit...fogalmam sincs. Unottan fordítottam a fejem arra amerre az a valami esett amit hozzám vágtak......egy alsó....HOGY MI?! Úgy pattantam fel az ágyról ,mintha parázson feküdtem volna (volt már olyan úgy hogy tudom milyen). Szinte lehetett látni a lángokat a szememben, ahogy kerestem azt a barmot aki ide dobta ezt a szart! Nem kellet sokat keresnem. Egy alakot vettem észre az ajtó tokjának támaszkodva, miközben gúnyosan rám vigyorgott. Egyszer tényleg kinyírom ezt a barmot! -Csá,haver!-köszönt Edward, és elindult felém. Mikor ide ért elvette az alsót az ágyamról, és még mindig vigyorogva, beszélni kezdett:-Nyugi már, nem lesz tőle semmi bajod! Amúgy se az enyém. -lett nagyobb a vigyora. Meg ragadtam a nyakát, és nekivágtam a falnak, ahol lett egy szép nagy lyuk. –Mi a faszt keresel itt?-sziszegtem a fogaim közül.-Tudtommal feladatod van, vagy tévednék?! És mi a szar ez..?!-mutattam a kezében lévő textilre. -Nyugi Harry!-kezdett magyarázkodni barátom. -1.unatkozom, 2.jól tudod, feladatom volt ,de már végeztem vele, és volt még időm egy kis szórakozásra is..ha érted mire gondolok..-mutatta fel az alsót, miközben perverzen el vigyorodott. Látványosan szemet forgattam, elengedtem és vissza sétáltam az ágyamhoz. –Mit akarsz?-kérdeztem lekezelően. –Mint már mondtam, unatkozom. Csináljunk valamit!-kezdett nyafogni. Egy sor kifogás , és egy sor nyafogás után ,végül beadtam a derekam. Elindultunk, fogalmam sincs hová, míg nem a földre nem érkeztünk. Undorodva néztem körbe. Minden olyan,..élettel telivolt, a sötétség ellenére is. És ez…undorító. Lassan lépkedni kezdtünk, míg egy tó féleséghez nem értünk. Le ültem egy nagyobb kőre ami elég közel van a vízhez, míg Edward fel-alá járkálgatott miközben azon gondolkodott ,hogy mit csináljunk. Unalmas volt, ezért elfordítottam róla a tekintettem és a vizet kezdtem nézni, amiben meg jelent a tükörképem. Ahogy láttam megjeleni az arcom a vízben ,eszembe jutott amiket Lindsay ma mondott,…amiken ma egésznap a szobámban fekve gondolkodtam. Még mindig hallom a szavait:”Már nem az vagy aki voltál! Mióta Lucifer az apánk,rád se ismerek! OLYAN LETTÉL,MINT Ő!” Hm….ahogy az évek múlnak, egyre többször ,vágja ezt a fejemhez. De mit vár?! Tudja min mentünk keresztül, és még csodálkozik hogy változok?!.....Finom illat csapta meg az orrom, ..vér, nem is akár milyen,..angyal vér. Lassan Edward felé fordítottam a fejem , hogy szóljak neki, de ő már hamarabb meg érezte,mert eltűnt. Sóhajtottam egyet, felkeltem a kőről , és az illatot követve elindultam. Se perc alatt oda értem, és barátomat is meg találtam. A tó másik részénél volt, a földön egy fiú feküdt ,akit gondolom leütött, ő meg egy fánál volt ahova egy másik fiút nyomott ,kezeit feje felett összefogva. Ahogy meg láttam a fiút tudtam hogy az ő vérét éreztem. A testem szinte magától cselekedett. Oda rohantam Edward-hoz, egy mozdulattal ellöktem, így két fát ki is döntött. Az angyalhoz fordultam, aki a félelemtől remegett. Kezemmel lefogtam kezeit a feje felet, mint ahogy barátom is tette. Félelemmel és könnyekkel teli szemekkel nézett rám, amitől egy gonosz mosoly húzódott arcomra. Közelebb hajoltam hozzá, és ajkaimat a nyakára tapasztottam.Lágy kis csókokat leheltem rá, míg egy részen mégjobban remegni kezdett.Nyakába mosolyogtam, és azt a részt szívni kezdtem.

Boo

Tudtam, hogy igaza van, és hamar nagy bajba kerülhetünk, de fájt ahogy hozzám ért, naná, hogy elkaptam a kezem tőle! Még soha nem láttam démont, pedig már egy ideje azért lent csinálom ezt a kicsit sem egészséges „szórakozást”, viszont ennek ellenére sem hittem, hogy nincsenek démonok, és csak kitaláció az egész, hiszen a bátyáim már elég sok holttestet vonszoltak át a palotán, hogy tudjam, ez nem olyan mese, mint a mumus az ágyam alatt. Azt viszont képtelen voltam elhinni, hogy tényleg olyan nagyon gonoszak. Amiket meséltek.. olyat nem tehet senki, lehetetlen! Fel akartam állni, hogy együtt indulhassunk el haza, mert itt már semmi keresnivalóm, de ekkor hirtelen valami gyors letarolta a barátom, aki mozdulatlanul terült el, és mielőtt bármit is tehettem volna, egy fának csapódtam. Rendesen odazúztam a fejem, éreztem a fájdalmat végigrohanni fülem mellett a nyakamhoz, megroggyantak tőle lábaim, de nem tudtam összecsuklani, mert erősen fogott az a valaki. Nehezen kinyitottam ki a szemem… és ott állt előttem egy igazi démon. Hirtelen nem éreztem a fájdalmat, vagy a félelmet, hogy eltöri a karomat, olyan erősen fog, ~ és ez mondjuk elér reális félelem volt, tekintve, hogy az angyalok csontjai üregesek, hogy könnyebbek legyenek, így gyorsabban repüljenek, mint akármelyik démon ~ nem, csak őt láttam magam előtt. Még soha nem féltem ennyire valakitől, vagy inkább így. A jeges érzés a szívemből indult, és elzsibbasztotta mindenemet, még kapálódzni is elfelejtettem. Láttam éles fogait, ahogy közelített felém, remegtem szorításában, nem tudtam elhúzni a kezem, lehelete már nyakamat simogatta, de aztán eltűnt előlem, és csak hangos reccsenések jöttek, a srác kitört két fát is… nem értettem, aztán valaki megint a fának nyomott, egy göndör hajú fiú volt, még helyesnek is mondtam volna, ha nem lett volna olyan sötét mindene. Pár forró könnycsepp rohant végig arcomon mosolyára, szívem észvesztően hevesen dobogott, keze szorításában ujjaim eredménytelenül vergődtek, a sebből a meleg vér lefolyt tenyeremen, csuklómon és az ő kezén gyűlt össze. Ő is a nyakam felé közelített, nem tudtam szabadulni tőle, forró ajkai megtalálták nyakamat, nem mondom, a puszikra megdöbbentem, fürtjei fölött eszméletlen barátomat néztem, hátha felkelne végre, de semmi jelét nem láttam rajta a szándékra, közben a férfi nyakam tövébe ért, ajkai alatt ütőerem lüktetett, és bizsergés áradt szét testemben, megremegtem, mellkasom az övének feszült, éreztem szívverését, az enyém közelébe nem ért. Észrevehette a dolgot, mert megszívta bőröm, ezt már nem bírtam hang nélkül kibírni, és felnyögtem, fejem a fának feszült… élveztem, de a félelem sokkal erősebb volt, próbáltam keresni valamit vagy valakit, aki segíthet, de csak a másik démont láttam meg, aki feltápászkodott, és közelebb jött. Agyam teljesen leblokkolt a sokktól, ujjaim kezébe kapaszkodtak, amik tartottak a fánál, vagy egyáltalán állva. – Ne, kérlek, hagyjatok békén! – Törtem ki hirtelen, meg akartam mondani, hogy az apám tuti, hogy eljön értem, de ezt tilos volt megmondani. Szigorúan tilos volt a démonok tudtára adni, hogy nem csak egy angyal vagyok, ezt eddig is tudtam. Kezemet nem tudtam erősebben mozgatni, mert a vékony csontok miatt tényleg eltört volna, így csak megpróbáltam elnyomni magamtól a lábammal. – Eressz el, el fogod törni a kezem – Nem tudom, hogy honnan vettem, hogy ez őt érdekli, de azért megosztottam vele a gondolatot. – Nincs jó ízem, még csak nem is vagyok felnőtt – Ez marha jól sikerült, tökre bátor reagálás volt, a vezér fiához méltó. Gratuláltam magamnak, aztán fel is mentettem magamat hamar. Hiszen még soha nem tanultam önvédelmet…

Harry

Mikor szívni kezdtem a nyakát, ajkait egy nyögés hagyta el, mire elégedetten elmosolyodtam. Lassan elhajoltam nyakától, és ajkaim még nagyobb mosolyra húzódtak , mikor megláttam a lilás foltot díszelegni a nyakán. Tekintetem nyakáról ,arcára vándorolt,amit ide-oda kapkodott hát ha lát valakit aki segít neki, de el kell hogy szomorítsam……senki se fogja meg menteni. Éreztem valami nedvesett a kezemen, felnéztem és meg láttam az említett testrészemen az angyalka vérét. Csábított a gondolat hogy lenyaljam, és mivel a kíváncsiságom ,hogy milyen az íze, nagyobbnak bizonyult mint az akarat erőm, ezért így is cselekedtem. Azt a kezem ami az övéit fogta, gyorsan átváltottam a másikra. Most hogy jobban megnézem,…az egész tenyeremen,és néhol az ujjaim között, minden hol vér van. Lassan a számhoz emeltem, fejem kicsit oldalra fordítottam, hogy a srác is lássa ,ahogy nyelvem a tenyeremhez érintem és kínzó lassúsággal nyalom le róla a vérét, ami meg kell hagyni……elég finom….. Ekkor recsegésre lettem figyelmes. A hangok irányába fordítottam fejem, és azt láttam hogy Edward próbálja magát kiásni a fák maradványai alól. Egyszer csak elkapja a pillantásom, és vicsorogva le dobja magáról az utolsó ,nagy fatörzs darabot, össze gyűjti maradék erejét, és –a nagy fájdalmai ellenére- feláll,és lassan kicsit bicegve felénk kezd lépkedni….mondjuk ezt az angyalka más hogy láthatja, hiszen csak a démonok látnak át ezen az úgy nevezett „Megtévesztő varázson”. Király, mi?..... Mikor barátom ide ért, épp kezdte volna le ordítani a fejem hogy „Miért kellet el lopnom a játékát?!” mikor is, az angyalka kétségbe esetten megszólalt: - Ne, kérlek, hagyjatok békén!-erre mind ketten felé kaptuk a tekintetünket. Hm..mégis milyen démon lennék ha békén hagynám?!..Elég hülye. Ekkor megéreztem valamit a csípőmnél, lenéztem ,és meg láttam a srác lábát ahogy próbált azzal eltolni magától, sikertelenül.. –Eressz el, el fogod törni a kezem! -kezdte megint. Most komolyan….hol érdekel ez engem?!..Elég buta egy angyal… -Nincs jó ízem, még csak nem is vagyok felnőtt!-komolyan…leszarom!   Ekkor Edward „végre” meg szólalt:- Na, figyelj kölyök! Konkrétan leszarjuk hogy eltöri-e vagy se a kezed! És az se nagyon érdekel hogy felnőtt vagy-e vagy se, meg az ízed se nagyon foglalkoztat….úgyse arra kellenél…-a mondandója végén, perverzen meg nyalta a száját, mire a „foglyom” még jobban félni kezdett. –Amúgy….-kezdte barátom- MI A FASZÉ KELLET ELREPÍTENED, BASZD MEG?!-kezdett üvölteni a fülembe, mire szabad kezemmel pofán vágtam. A faszt ordítson a fülembe..! –Azért „kedves” Edward, hogy nehogy megint meg fektes valakit, és az alsója megint a pofámban landoljon! Ez válasz a kérdésre?-kérdeztem egy tündéri mosoly kiséretében.- És amúgy is emlékez..azzal nem feküdhetsz le akit már ÉN megjelöltem..!-ajkaimon gúnyos mosoly jelent meg, miközben ő értett len fejt vágott. Fejemmel a srác nyaka felé biccentettem. Edward a foltra kapta tekintetét, mire feje vörösre változott az idegtől,és kezdett volna mindennek elhordani, mikor is nem messze tőlünk meg nyílt a föld, és Lindsay jelent meg. Körbenézett , de tekintete meg akadt rajtam és a fának nyomott fiún, Edward-al nem nagyon foglalkozott…-Fiúk vége a szórakozásnak! Most velem jöttök, és nincs vissza beszélés!-nézett ránk fenyegetően, aminek meg lett a hatása. Edward be durcázott ugyan, de engedelmeskedett nővéremnek, aki türelmetlen pillantásokat küldött felém. Még utoljára a sráchoz fordultam, aki még mindig remegett a félelemtől. Arcomon egy gonosz mosoly jelent meg, miközben a füléhez hajoltam és bele súgtam: „Még találkozunk.”, bele pusziltam a fülébe, és Lindsay-ék felé mentem. Már pont mellette álltam, mikor meg nyílt alattunk a föld, és mi meg egyre jobban és jobban „sűllyedtünk” el, míg már teljesen el nem tűntünk..

Prológus

Na megírtam :S lehet, hogy az első fejezet nem fog menni így csettintésre... - tehát Aug 12-e előtt- de megpróbálom. Ha nem, akkor nektek szuper nyaralást és érezzétek jól magatokat ^^

Válaszok:

- Pakkör Pítör: köszönöm szépen, remélem, túlélem a 13 órás buszutat o.o És megnézem a blogodat, már bele is lestem, és kérlek, dobj meg egy mail-lel, hogy bővebben megbeszélhessük a dolgokat (: De ne erre a címre :S hanem a  blair9510@gmail.com lenne a megfelelő hely.  * Nevetve belecsap* Zayn *o* Szerintem is :P Jaj de írj nyugodtan szeretek olvasni ^^ meg beszélgetni =)

- kenedli zsuzsi: remélem, még most is imádod :$ gyere, te is kapsz pacsit Louis-ért ;) * nyújtja a kezét* hehe azon én is nagyon nevettem x""D Erre gondoltál? - mármint arra, amit most kiraktam?- mert ha nem váltok o.o úgy kell azt, ne csak én ontsam magamból a hülyeséget :o végül is nektek írom nem magamnak ^^ - bár tány, hogy jobb leírni, mert így legalább nincs a fejemben >.> -

Bevezető

A szerelem a személyiség legállatiasabb,

legördögibb és legistenibb területe. De bármelyik területet érinti ezek közül,

ott sötétséget vagy angyali gyümölcsöket: sorsot, életet, halált teremt.

(Szepes Mária)

Talán nem mindenki hívő ember, nem járnak templomba és nem olvasták végig a Bibliát, de mindenki hallott már az angyalokról és a démonokról, ahogy a köztük folyó állandó harcról is. Mindenkinek él egy kép róluk a fejében, mindenki elképzeli őket ilyennek, vagy olyannak. Van, aki úgy gondolja, hogy az angyalok az emberekre vigyáznak, mások a Menny harcosaiként gondolnak rájuk. De talán abban mindét fél megegyezik, hogy tökéletesek, hibátlanok. Hát ez a történet nem ezekről az angyalokról fog szólni, aki ebben reménykedik, az kénytelen lesz arrébb állni. Nem. Ebben a történetben az angyalok részéről a főszereplő nem tökéletes, és végképp nem hibátlan. Ugyan sok nézőpontból éppen, hogy megfelel az elgondolásoknak, másikból szöges ellentéte. A Vezér legfiatalabb fiacskája kicsit sem boldog, rémálmok gyötrik, melyben testét lángok mardossák, mégse lát egy szikrányi fényt sem, sikolt, de hang nem jön ki a száján, és bármeddig áll a perzselő tűzben, soha nem ér véget szenvedése. Nappal ugyan a tűz elalszik, de fáradt és levert, a titok kínozza. A jóslat, amit a hang mondott az első rémálmában. Tudja, hogy bűnös, és azt is, hogy ha elmondaná apjának, az megbocsájtana neki, mégis magában tartja, mert ő soha nem fog megbékélni tettével. Ez az oka a sebeknek a kezén, egyre feljebb és feljebb. A családjának fogalma sincs a sebekről, barátja mindig begyógyítja, és próbálja a helyes úton tartani, vigyázni rá. De meddig kényszeríthetsz valakit az életre, ha menni akar mindennél jobban. Ha nem tud meglenni testének börtönében, az emlékek közt. Meddig égethetsz valakit tűzzel, kinek a bőre maga a hó? Nem kéne elengedned? Ha magadnál tartod, az nem önzés? Meddig hitegetheted magad azzal, hogy majd minden helyre jön, hogy történik valami, ami kizökkenti ebből az állapotból? Mindennek van határa, és a vég közeledik, mert a tűrőképessége senkinek sem végtelen, és a bűnt nem viseli el hosszan egy olyan szív, mely tisztaságban, ártatlanságban született. Mi lesz, ha egy ilyen, minden porcikájában fényből álló lélek összetalálkozik a szöges ellentétével? Mert Harry a sötét, tűzben született lelkével hajszálpontosan szemben áll Louis-val. olyan dolgokat tett, melyekről a fiatal fiú még csak gondolni sem tudott, a listáján, első helyen szerepel a kínzás, gyilkolás, és féktelen hancúrozás. Élvezi az életet, és minden részét kihasználja. Ha ők összetalálkoznak, Harry teljesen összeroppantja Louis-t, vagy pont, hogy küzdésre kényszeríti, hogy álljon ki magáért, a családjáért. A jég megolvad, vagy a tűz csillapodik előbb? Hosszú az út a sötétből a fényre, nehéz megtenni, az oda vezető ösvény nagyobb része sajnos könnyből, és verejtékből van kirakva, csak elszórva találhatunk rajta mosolygást és boldogságot. és persze senkit nem húzhatsz fel a szakadék széléről, aki nem akar feljönni. A nagy változásokhoz pedig erő kell, összefogás és áldozatok… sok áldozat, lehet, azokat veszítjük el útközben, akik a legfontosabbak voltak, és akik miatt elkezdtük. De hát a Halál nem kímél senkit… ahogy a démonok sem.

Felkészültél minderre? Most még kiléphetsz. De rendben… Kezdjük el, de egy dologra emlékezz:

„Minden történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia. Persze, vannak véletlenek; számíthat az eső, az éjszaka… meg a gitárpengetés. De nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán. ne higgyetek azoknak, akik össze-vissza mesélnek, mert a Világ, az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön. De mégis… mégis csak az érzelem a fontos. Meg a szerelem. A szavakat könnyen elfelejtjük. De a szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi!”

... És persze a Démonokkal

Sziasztok! Na meghoztam a teljes szereplőgárdást :D sajnálom, hogy ennyit kések, de mégis egyedül fogom írni :( Pénteken elutazom, de addig megpróbálok hozni egy részt, vagy legalább a prológust. Csak 12-én jövök haza, mert Bolognába fogok menni tanulni - ne kövezzetek meg, azért, mert nyáron tanulok :$ - viszont lehet, ott is lesz szabadidőm, és akkor írok én ahogy tudok :S

DE FIGYELEM!!!!! AKI KEDVET ÉREZ BESEGÍTENI AZ ÍRÁSBAN, AZT NAGYON SZÍVESEN FOGADOM, CSAK KOMMENTBEN SZÓLJON. De komolyan, mert ebben az évben fogok érettségizni, és egyedül nagyon belassulna a blog :( - mégis más, ha ketten írjuk az 1000 szót, mint hogy én egyedül nekiugrom.

És akkor a válaszok a kérdéseitekre :D

- Teddy, remélem, neked már ez a rész választ ad a kérdésedre =)

- Kenedli Zsuzsi: Igen, pontosan így lesz ^^

- Pakkör Pítör: Igen, nekem Lou a kedvencem :$ meg Zayn * ezt már csak halkan jegyzi meg* Köszönöm szépen, igen, nekem mondhatod :D Nagyon örülök, h tetszettek az előzők is :$


Jaj és bármilyen kérdést szívesen várok, legyen az kapcsolatos bármivel, nem csak a bloggal (: De ha már előjött egy kérdés, válaszoljatok rá ti is! ^^ Nektek ki a kedvencetek? és hogy tetszett az új klip? Én személy szerint odavoltam érte meg vissza :$

 

DÉMONOK

Lucifer

Hogy hány éves? Ne tőlem kérdezzétek, fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy még a démonokkal is kegyetlen, a saját "gyermekeivel" úgyszintén. Vérszerinti gyereke nincs, de örökbefogadott egy  testvérpárt, és istenesen megnevelte őket, ki tudja, hogy sikerült felnőniük emellett. Ellenben az angyalok vezérével, ő nem sokszor jár a földön, megalázónak és undorítónak tartja, csak lentről parancsolgat a gyerekein keresztül.

Harry Styles

Lucifer egyik örökbefogadott gyermeke. Voltak szülei, de a démonkirály egyik kis játéka alkalmával "véletlenül" életüket vesztették, és csak ő és a nővére, Lindsay élte túl. Jellemileg nagyjából a nevelőapjára ütött, hobbyból szeret angyalokat kínozni, egyáltalán nem információszerzés céljából, csak úgy... ha már unatkozik. Kedveli a cigit, ez a legrosszabb szokása. 

Lindsay Styles

Harry nővérkéje. Ugyan nem szívleli az angyalokat, mégis képes szövetkezni velük a nevelőapja ellen. Bosszúra vágyik a szüleik miatt... és a nevelésért cserébe. Minden férfi érte bomlik, ő mégis csak tapossa a szíveket, ki tudja, lehet mindenkitől olyan bánásmódra számít, mint az "apucitól" A pokolban ő a méhkirálynő, mindenki ugrik, már akkor is, ha csak pislog, vagy kinyitja a száját.

Ezra Taleach

Lindsay hősszerelmes lovagja, aki képtelen elfogadni, hogy szerelme tárgya egy önző, beképzelt és önfejű liba. A hölgyemény hiába gázolt át a szívén már százszor és alázta meg szinte minden démon előtt, ő mégis csak utána koslat, próbálja elnyerni szeretetét, és úgy van vele, hogy ha ezért a kis fehértollúakkal kell kacsintgatnia, ám legyen, ez igazán alacsony ár egy olyan szépségért, mint a kisasszony.

Edward Helworth

Harry legjobb barátja, aki előszeretettel megy bele minden rosszba, sőt, szereti továbbfejleszteni a terveket. Minden angyal rémálma, az ő keze alól senki sem kerül ki kisebb karcolásokkal. Híres pasifaló, szinte minden fiút megdönt, aki az útjába kerül, legyen bármi a faja, vámpír, vérfarkas, ember... angyalt még nem talált, aki vevő lenne a bájaira, de ő még próbálkozik. Csak az a gond, hogy a vezér fiainál... akik lássuk be, az angyalok közt is a legellenállóbbak.

Ismerkedjünk meg az Angyalokkal

ANGYALOK

Jonathan Tomlinson

Az angyalok ki tudja hány éves vezetője, a nagyfőnök. Tudni kell róla, hogy a felesége miután megszülte legkisebb fiát is, se puszi-se pá, otthagyta és beállt a vérfarkasok közé. A gyermekeivel meleg szívű, gonsokodó, bármit megtenne értük, az ellenségeivel viszont kegyetlen és nem ismer könyörületet. Mivel minden angyalnak csak egyetlen igaz szerelme lehet, és az övé már elhagyta őt, kénytelen egyedül tengetni napjait, és szabadidejében őrködik az egyensúly felett. Hat fia van ( lejjebb)

Louis Tomlinson

A vezér legkisebb fia, még csak 80 éves, el sem érte az angyaloknál a felnőtt kor határát (100 év), így kiskorúnak számít. Az apja különösen vigyáz rá, valamilyen rejtélyes ok miatt. Még soha életében nem látott démont, és nem ölt meg senkit. Szíve tiszta, a szerelemmel még nem találkozott. Tulajdonképpen ő az emberi képzeletben élő angyal képének megtestesítője. Soha nem hazudott, és sok dolgot még hírből sem hallott, igazi, naiv kisfiú.

Joa Tomlinson

Ő Louis legfiatalabb báttya, Xavier ikertestvére, ugyan kétpetéjűek, mégis teljesen ugyanolyanok. Mindketten imádják áthágni a szabályokat, és a démonokból gúnytűzni. De nem csak a démonok, hanem az angyalok rémálmai is állandó vicceikkel és poénjaikkal az őrületbe kergetik a népet, mégis mindenki szereti őket, mert akármikor képesek mosolyt csalni a legsavanyúbb ember arcára is.

Xavier Tomlinson

Xavi az az örök tervezgetős fajta, akinek ezer variációja van egy dologra, türelmes, mindenen milliószor átrágja magát, és ennek mindig meglesz az eredménye. Mindig... általában... mondjuk ő is elkövetett már pár baklövést, de szemet lehetett hunyni felettük. Őt már eltalálta a szerelem, élete párja egy Emy nevű ember lány. Sokat vannak együtt, a helyes úton tartja, hogy majd egyszer belőle is angyal lehessen.

Kevin Tomlinson

A legőszintébben... nála senki sem tudja, hogyan is születhetett angyalnak.  Szeret hazudozni és átvágni másokat a palánkon. Mindenkit szívesen kigúnyol és bánt, kivéve a családtagjait. Ennek oka maximum az lehet, hogy neki az anyukája volt mindene, képtelen volt feldolgozni azt, hogy elhagyta őket minden köszönés nélkül. A tbbiek tudta nélkül elindult, hogy megkeresse, és visszahozza a vezérhez és családjához.

Gale Tomlinson

Joa ikertestvére, a csendesebbik fél, és ő az, aki visszahúzza a túl veszélyes viccektől ikrét, még akkor is, ha az jó ideig meg lesz sértődve ezért az éppeszű jótanácsért. Tudja, hol van a móka és kacagás határa, és hol megy már át minden sértésbe.

Stephen Tomlinson

A legidősebb fivér, maga a szigor. Életcéljának tartja, hogy egyetlen démon se maradjon a földön . Ezen mindig összeveszik az apjával, de eddig csak vesztesen jött ki a csatából - az egyensúly nagy szerebcséjére. Forrófejű, nem sokszor gondolja át a terveit, előbb öl és aztán kérdez, nála nem érdemes kihúzni a gyufát... de egy fontos. Ha akár egy ujjal is hozzáérsz a testvéreihez... halott vagy.